Lena
Porból lettél, porrá válsz. Mint a csillagok a galaxisban, a semmiből jönnek és eltávoznak. Fényt adnak majd, kihunynak. Az életünk sincs másként, megszületünk majd, pedig meghalunk. Hogy élünk-e? Azt mondják az ember 25 éves korában meghal ,de csak 75 éves korában temetik el. Halálunk után meddig fognak ránk emlékezni?Egyke voltam, se bátyám, se kishúgom nem volt. Csak én. Bevallom néha nem is bántam, de a legrosszabb napokon annál inkább azt kívántam bárcsak lenne egy másik énem. Hosszú időn keresztül ez így is ment, majd végre megkaptam a lehetőséget de, bár ne történt volna így. Tekerjünk vissza a legelejére, mikor még minden nap olyan átlagos volt. Mikor még a sorsom csak papírra íródott és nem vált történelemmé.
2015, Görögország
A legrosszabb nap a hétben általában a hétfő. A suliban mindenki csak a szombat esti bulijáról tud beszélni, kivel feküdt le, mennyit ivott és hogy milyen ostobaságot csinált. Mint minden suliban itt is megvan osztva ki melyik csoporthoz tartozik. Vannak a hippik, színes ruhák, rasztás haj és az állandó vidám hangulat. A rockerek, fekete ruhák, kemény zene és a komolyság. A kockák, a tudósok akik minden nap valami újat találnak ki és végül a tinipicsák, Stefany Millar vezetésével, aki mindenki életét megkeseríti. Millarék családja a leggazdagabb a suliban és persze a leg beképzeltek. Amióta csak ismerem Stefanyt azóta csak versengésben állunk, melyikünk tudja jobban megalázni a másikat, hát mit is mondjak, vesztésre állok. Akire mindig is számíthatok az Gwen Jones, egy olyasvalaki aki mindig mellettem áll bármi történjék is, bár az ellentétem is lehetne de, egy dolog mégis közös bennünk, mégpedig a barátságunk. Gwen maga a tökéletesség, világos barna haj, zöldeskék szem, karcsú testalkat és állandó vidámság, nekem marad a gesztenye barna haj, kék szem, a semmilyen testalkat és a komolyság, én mondom ő az az illető aki fényesebbé teszi az életemet.
- Hej csajszi, nem hiszed el kivel találkoztam a hétvégén! - lépett a szekrényemhez Gwen.
- Csak ne mond hogy egy pasival!
- De bizony egy pasival és nem is akármilyennel! Emlékszel Jamesre az oviból?
- Hugyos Jamesre? Hogy is felejthetném el?! - majd az arcomba nyomott egy újságot. A főcímlapon egy jóképű, félmeztelen férfi szerepelt. - James Brown? Ez..ez lenne ő? - kikaptam a kezéből és nézegetni kezdtem.
- Igen, igen és képzeld vele futottam össze a Plázában! Leszólított majd elkezdtünk beszélgetni és kiderült hogy ő James, addig-addig beszélgettünk, míg végül megtudtam a teljes nevét és beugrott valami amit aznap reggel láttam. Az újság, mondom, és Jézusom ez ő! - sóhaj.- És ha összejönnénk.. - abban a pillanatban a csengő szakította félbe.
- Álmodj királylány. - vállamra tettem a táskám, majd a folyosóra intettem. - Óra van. Elkésünk! Gyere! Ugye nem akarod hogy Mr. Williams egész órán csak téged csesztessen?!
- Isten ments! Csak add vissza az újságot! - kikapta a kezemből és törte előre az utat.
Mr. Williams fizikát tanított. Utáltam a tantárgyat, de nála az órák sosem voltak unalmasak. Itt nincs olyan szó hogy tanulás, vagy elkezd beszélni az életéről vagy pedig, kísérletet mutat be nekünk, ami néha rosszul sül el. Mikor beértünk a terembe, az utolsó padsorban foglaltunk helyet. Alig 5 perc után a tanár úr toppant be.
- Jó reggelt diákok! - Kávéját emelve köszöntött minket. - Hogy telt a hétvége? Hallottam valami buliról beszélgettetek. - mindenki síri csendben volt, de fülig érő mosollyal figyelték a tanárt. - És engem meg se hívtatok?! - a padra csapott és arra várt hogy mindenkit a nevetés kapjon el de, nem kellett sokat várnia.
- Istenem de örülök hogy első órában nem a biológiát kaptuk! -dőlt hátra Gwen. -Ezt csak évezni lehet.
Abban a pillanatban valaki kopogott a terem ajtaján.
- Elnézést az óra zavarásáért kolléga de, egy új tanuló érkezett az osztályba. - az igazgató toppant be majd, betessékelte a diákot.
- Csajszi! Ott a pasid!
- Milyen pasim? Hol? - hökkentem fel és az ajtó felé kaptam a fejem. A pillantásunk összeért. - Istenem Gwen, muszáj mindig zavarba hoznod?
- Sosem unom meg! - kuncogva a tollát a szájához érintette. - És.. te pedig, sosem tanulsz belőle! - csak a szememet forgattam.
- Rendben! Nos, fiam, öm... keress egy helyet magadnak. - intett a padok felé Mr.Williams. A fiú az előttünk lévő üres padban ült le.
A haja fekete, oldalt lenyírt volt, puhának és dúsnak tűnt. Egyik fülében egy apróbb ezüst fülbevaló foglalta helyét. Bőrdzsekit viselt, fekete farmert, oldalt egy lánccal és bakancsot. Volt benne valami, de nem tudom hogy az a valami mégis micsoda. Mikor levette a dzsekijét és a szék támlájára helyezte, megpillantottam egy tetoválást a bal csuklójánál, ugyanott ahol az enyém van. Az enyémre nem is emlékszem mikor kaphattam. A szüleim azt mondják már akkor megvolt mikor megszülettem. Hold formát ábrázolt de, nem egyszerűt. Maori mintázatú volt, ahogy az övé is, csak nap formában. Pontosan nem tudom mit is szimbolizál, de biztos voltam benne hogy a kettő együtt valamit jelenthet.
