Mikor az órának vége volt, mindenki a folyosó felé vette az irányt a második órához készülődve. Gwen és én legutolsóként hagytuk el a termet, majd ketté váltunk. A szekrényemhez sétáltam és visszatettem a fizika könyvemet, mikor becsuktam az ajtaját észrevettem hogy, ott áll mellettem.
- Megtudnád mondani mi lesz a következő óra? Nem kaptam órarendet. - a könyveit igazgatta a szekrényében, nem nézett rám, semmilyen érzelmet nem mutatott. Komoly volt. Nem törődött azzal ami körülötte történik. Mintha egy magányos farkas lenne. Nincs másokra utalva, nem függ senkitől, csak ő és a saját ösztönei léteznek. Ez teszi őt veszélyessé. Senki se látja a gyenge pontját, így senki sem tudja őt bántani.
- Matek. - feleltem.
- Remek! - egy izom rezzent meg a vállán. Hiába volt rajta póló, akkor is észre lehetett venni hogy alatta egy kidolgozott test lapul.
- Kérdezhetek valamit? Miért van egy nap tetoválás a csuklódon? - a kérdés hallatán rám nézett. A szemei tengerkék színűek voltak, a tekintetében volt valami különleges. Szinte a saját lelkem tükörképét nézném. Egyszerűen el lehet veszni azokban a szemekben.
- Miért szeretnéd tudni? - becsukta a szekrénye ajtaját és rátámaszkodott. A tekintete még mindig az enyémet fürkészte, játékosnak tűnt.
- Csak kíváncsivá tesz. Hasonló van nekem is, ezért szeretném tudni.
- Hogy érted azt hogy hasonló? - szemei összeszűkültek. Felhúztam fekete pulcsim ujját majd, a csuklómat nyújtottam felé. Megragadta és közelebb húzott. Az érintésétől liba bőrös lettem. Egy mosoly csattant fel a komoly álarc mögül.. Most miért mosolyog? A hideg futkosott a hátamon. - Érdekes. Talán hasonló az érdeklődési körünk. - engedte el a kezem.
- Így születtem! - javítottam ki de, ő csak ott állt előttem és mosolygott, bár nem bántam, de éreztem hogy elvörösödöm tőle. - Abba hagynád kérlek?!
- Mégis micsodát?
- A mosolygást! Idegesítő! - táskámat felakasztottam a vállamra és elsétáltam mellette. Már a terem ajtaja előtt álltam s mikor hátranéztem, ő már nem volt a szekrénysornál.
Suli után a Taco's-nál szoktunk ebédelni Gwennel. Végül is ez egy étterem de, mégsem tűnik annak. Billiárd és csócsó asztal fogalja helyét az asztalok mellett, ahol több és több fogadások és veszteségek születnek.
- Csajszi! - intett a bejárat felől, majd hátraszaladt a szokásos helyünkre. Lehuppant a székre és az étlapot a kezébe vette, majd olvasgatni kezdte. - Ah! Megőrülök! - hadonászott az étlappal. - Anyám elvette a telefonom! Nem tudok senkivel se SMS-e-zni! Még az ujjaim is hiányolják a telefon billentyűzetet! Nézd!- emelte felém a kezét, majd egy láthatatlan telefont kezdett el nyomkodni.
- Nyugi van! - kiabáltam rá, s kezét az asztalra toltam a szemem elöl. - Majd a nap végén talán vissza kapod.
- Talán? Mi az hogy talán? Nekem most kell!
- Tessék! Itt az enyém, használd addig ezt. - nyújtottam neki egy fehér Samsung telefont.
- Istenem, imádlak! - kikapta a kezemből és azonnal a használatra vette.
Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy, a bejárat ajtaja nyílik, a nyikorgása az egész épületet beterítette. Az illető a pult felé ment, majd leült. Egy diák volt az. Pontosabban ő volt az.
- Mit bámulsz? - Gwen hangja csörrent meg.
- Hmm? - pillantottam rá. - Semmit! - abban a pillanatban hátra fordult, majd egy nagy mosollyal vissza rám.
- Áááh! Már mindent értek. És..? Beszéltetek már? - emelte fel az egyik szemöldökét avval a titokzatos tekintettel.
- Pff! Nem értem miről beszélsz. - gyorsan felkaptam az étlapot, majd lapozgatni kezdtem.
- Ezt igennek veszem. Nézd csak! Épp erre felé tart! Akkor én most egyedül is hagylak. - kimászott az asztalból, majd a kabátját magára vette. - Ja és a telodat is elcsórom. Majd este átmegyek és elmesélsz mindent. Mindent! - avval meg fordult és elrohant.
- Gwe.. - mire kimondtam a nevét már kilépett az ajtón.
Fejemet az asztalra döntöttem, majd egy hang szólalt meg, ismerős volt, lágy és kellemes.
- Ejha. Már mit ne mondjak, de a barátnőd szépen itt hagyott. - azonnal felkaptam a fejemet. - Egyébként, szabad? - előttem lévő üres helyre bólintott. Válaszként csak a vállamat vontam meg. Lerakta az italát az asztalra, ha jól tippelek, Gösser sör volt a korsójában, ezután helyet foglalt. Abban a pillanatban egy pincér jelent meg mellettem. Őt még nem ismertem, valószínűleg egy újonc volt.
- Hozhatok valamit a hölgynek? - jegyzet tömbjét tartva várta a válaszomat.
- Azt hiszem egy kóla elég lesz! - mosolyogtam rá, amit azonnal viszonzott is. Felírta a rendelést, majd vissza ment a pulthoz. Nem is kellett sokat várnom, a kólám már az asztalon is foglalta hivatalos helyét.
- Szabad? - a kólám felé intett. Nem értettem mit akart vele, ezért csak a szememet szűkítettem össze. Nem várta meg míg választ adok, kibontotta, majd az italába öntött egy keveset, utána vissza tette az én felemre. - Most mit nézel így? Így finomabb! -felelte egy korty után. Egy kis ideig bámultam, aztán megszólaltam.
- Most költöztél ide?
- Miért kérdezed? - emelte fel a szemöldökét.
- Ez egy kis város. Mindenki ismer mindenkit. És meg kell hogy mondjam, téged még egyszer se láttalak erre felé.
- Ahogy mondod. Most költöztem ide, hercegnő. - ez most tényleg hercegnőnek hívott? - kérdeztem magamtól.
- Mit mondtál?
- Jól halottad. Talán.. nem tetszik? - már megint az a mosoly. Az agyamra megy vele.
- Nem! - tettem keresztbe a kezem.
- Jól van, hercegnő. - kuncogott egyet, majd újabb kortyot lopott az italából. - Lena, ugye? - szólalt meg végül. Ez már kezd egy kicsit ijesztő lenni.
- H.. honnan?
- Hogy honnan tudom? Az legyen az én titkom, hercegnő. - a szememet forgattam.
- Hogyha már a titkokról beszélünk, a nevedet elárulod, vagy nekem kell kitalálnom? - rá könyököltem az asztalra egy ellenséges mosollyal.
- Biztos hogy jó ötlet ez?
- Hát akkor nem tudom hogyan, de valahogyan ki fogom találni. - ezt követően felállt a székről, megitta az utolsó kortyot az italából, kilépett a padból, ezután alig észrevehetően felém hajolt.
- Egyébként, Cole. - azzal vissza tette a kiürült poharat az asztalra, lassan meg fordult és a kijárat felé indult.
- Cole? - álltam fel a pad mögül, ő pedig vissza nézett rám. - Ne hívj hercegnőnek!
- Rendben, hercegnő. - avval kilépett az ajtón. Azt hiszem, elég bajom lesz még vele.
